A buzogány az ember legősibb zúzó fegyveréből, a fa bunkóból alakult ki. A középkorban több fajtáját is előszeretettel használták csata során. Ezen fajták egyik legnépszerűbb típusa a láncos buzogány volt.
A láncos buzogány egy olyan fegyver volt, amelyet még a legfélelmetesebb haderő ellen, a páncélozott lovasság ellen is hatékonyan lehetett használni. Akár a páncélzat átütése nélkül is jelentős sérüléseket tudott okozni. A páncélzat átszakításához a legcélravezetőbb a tollas buzogány volt, míg a láncos buzogánnyal dinamikusabban, fürgébben lehetett lesújtani, a láncos kialakításnak köszönhetően nagyobb lendületet felvéve. A láncos buzogányokon általában 1 vagy 2 darab fém golyó volt, a rajta lévő tüskék a fegyverrel okozott sérüléseket voltak hivatottak fokozni.
![Láncos buzogány a középkorban Láncos buzogány a XV. században](https://www.schwertschmiedeviktor.de/shop_ordered/3157/pic/lancos-buzogany-15-szazad.jpg)
A láncos buzogányok egyszerű használatuk és viszonylag alacsony előállítási költségük miatt igen nagy népszerűségnek örvendettek. Nem csak a nemesek, de a gyalogos katonák és még a parasztok előszeretettel ragadták kezükbe.
Középkori mendemondák szerint még az egyházi rend körében is nagy népszerűségnek örvendtek a buzogányok, mivel úgy lehetett velük az ellenséget kiiktatni, hogy szerencsés esetben az ellenség nem halt meg. Ám ennek történelmi alapjai vitatottak.